Fények és árnyak
Egy nap még fényben élsz,
Szikra a lépted,
Kis szíved tudja azt,
Nincs mitől félned.
Megkapod vágyaid,
Felragyog álmod,
Nincsen más dolgod,
Csak felhőkön járnod...
Aztán egy pillanat,
És eltűnik minden,
Egy reggel úgy ébredsz,
Hogy semmid sincsen.
Elfogytak vágyaid,
Kihunyt az álmod,
A szikrázó ég helyett,
Porban kell járnod...
Ilyenkor érezd azt,
Nincs minden veszve,
Dördülő felhők közt,
Nap mögé rejtve.
Lásd meg a tiszta fényt,
Szerelmed szemében,
Nyugtasd meg lelkedet,
Erős két kezében.
Hiszen ő átsegít,
Az úton mely most nehéz,
Tudod hogy lelked így,
Mindennel szembenéz...
