hangszerszó betűk nélkül
Eddig kissé kétségbe ejtve,
némi félelemmel, apróra törve
tétován, értetlenül beszéltem,
ám mostanra színesebbé lett a képlet.
Látod, míly nagyszerű,
ha a kimondatlan kérés
kifejező módba, legalább írásba kerül,
mindjárt szebbé teszi az élet jelentéseit.
A megmagyarázhatatlan feszültség
fúvós hangszerek zengésében oldódik,
elmém megpihen hangjaik lágy ölén,
közben lelkem néha átlép szép álmok küszöbén.
Amint szívem szorongatja e különös világ,
szép hangvarázslatért indulok mindjárt,
s lám, lássunk csodát:
újra erő költözik belém, harmónia fog újra át.
Sok szép hangszer megteszi e kegyet,
bűvös pánsíp hangja,
az egzotikus csengő occarina szava,
fuvola kellemes, andalító, vagy vihart hozó hangja.
Hát érted-e, hogy miként kísér a furulya,
miért kell, hogy rajta áramoljon szeretettek dallama,
ha szól, ha hallgat ének szava,
csak a kéz mozdul, s íme zeng a dallamos furulya!
Különös világodba engem
a hangszer hangja csendben elvezet,
nincs már félelelm, csak szeretet,
hisz már hangod játsza képzeletben, míg hangom dúdol bennem.
S ha soha meg nem értem szavad,
jól tudom, immár kinyílt a világ,
hordozom az általad szórt hangokat,
azokat kimondott szó helyett is elzengi alázatos szívvel furulyám!
2015. augusztus 16.
