Hol jár a szél?
Erdő mélyén apró gida,
Szélapókát hiányolja,
„Ej hol járhat most az öreg,
Miért lett már ilyen meleg?
Hisz tavasszal erdőnk rázta,
Hatalmas nagy haragjába,
Levél lebbent ha füttyentett,
Vastag ágak megreccsentek.
Ha szakálla fába akadt,
Ki is tépte percek alatt,
Zúgott-búgott a zöld erdő,
Merre jársz most? Vén tekergő?"...
Apró felhő úszik arra,
Azt ígéri, felkutatja,
Hisz ő fentről többet láthat, tavak mélyét, karcsú fákat.
Szellő nélkül, lassan halad,
Kísérői napsugarak,
Együtt néznek fák tövébe,
Az erdőnek sűrűjébe...
Piros sapkás gombagyerek,
Fejfedőjét emeli meg,
Megláthatja, ki akarja,
Nem ül Szélapó alatta.
Barlangba néz Napsugárka,
Denevérek közt sem látja,
Tónak mélyén, kagylóhéjban,
Nem pihen ő a tajtékban...
Ahogy tovább keresgélnek,
Egy hatalmas hegyhez érnek,
Büszke fején fehér sapka,
Nézd csak ki ül ott alatta??
Egy hatalmas karosszékben,
Koktélokkal két kezében,
Szivárványhaj tündérlányok,
Szélapóka kacsint rájok.
„Apókának jól van dolga",
Szól a kettő mosolyogva,
Hisz halk kedves zene mellett,
Paroláznak, beszélgetnek...
Mikor felhőcskét meglátja,
Hellyel őt is megkínálja,
"Gyere pajtás mulass velem,
Nyaralás most a kenyerem.
Háborogtam már eleget,
Korbácsoltam zöld réteket
Öreg vagyok, elfáradtam,
Most egy kicsit megpihenek."
„Nem jó ez így vén barátom,
Pihenned kell, azt belátom.
De hogyha már nem vagy fáradt,
Hozzál szelet a világnak.
Napanyácska szinte éget,
Elsárgulnak erdők-rétek,
Piheg a sok lepkegyerek,
Szitkozódnak az emberek."
„Ej a Kaporszakállamat,
De elhagytam most magamat,
Eredj komám, én is megyek,
A nyárban mindjárt rendet teszek"...
Azzal fúj egy hatalmasat,
Kicsi felhő hátára kap,
Viszi a hírt kis gidának,
Erdőszéli pajtásának.
Apó is jön másnap reggel,
Mikor kelti őt a vekker,
Napsugarat kézbe kapja,
Kis felhőit noszogatja.
Eső hullik völgyön-hegyen,
Hogy cudar meleg már ne legyen,
Felsóhajthat most a világ,
Szélapóka, áldás terád.
