Homokszemek
Életünknek óráján,
Leperegnek a szemek,
Tovatűnnek percek órák,
Napok rövidke hetek.
Épp csak egyet pislogunk,
Máris vár egy új nap,
Problémákkal, örömökkel,
Mik kissebbek, nagyobbak.
Néha múltba révedünk,
Bár jövőnkért dolgozunk,
Ha nem vigyázunk, bizony-bizony,
Sötét sárba ragadunk.
És van mikor az égbe szállunk,
Mert az öröm felrepít,
Megrajzoljuk tiszta szívvel,
A szivárvány színeit.
Ez az élet, pergő homok,
Születünk és elmegyünk,
Adjunk hálát az életért,
Hogy itt a földön küzdhetünk.
