Mama
Zöld lombú kis fácska alatt,
Öreg néne üldögél,
Szeme vidám, mosolyog még,
Haját csípi rég a dér.
Ráncos keze gyümölcsöt szed,
Fonott kis kosárba,
Friss sütemény illata száll,
Unokáit várja.
Lesi már a poros utat,
Figyeli a neszeket,
Halkan sóhajt, várakozón,
"Ej, hol vagytok gyerekek!"
Szíve dobban, egyre jobban,
Kacagásuk felé száll,
Alakjuk is fel-felrémlik,
„Jönnek, jönnek, jönnek már!"
Végre ölelheti őket,
Öt kis buksit,öt szívet,
Az ő kedves unokáit,
Jóistenke áldja meg.
Mesélnek csak, egyre-egyre,
Szőke fürtjük égig száll,
„Mama gyere, mama figyelj,"
És a mama repül már.
Ilyenkor nincs mázsányi súly,
A megvénült lábakon,
Mama ugrik, mama szalad,
Pillekönnyű szárnyakon.
Süteménnyel megkínálja,
A cserfes kis gyerekhadat,
Öreg szíve csak reméli,
Hogy estére mind itt marad.
Hószín ágyba rejti őket,
Mesél nekik, csak mesél,
Mosolyogva, párnamélyről,
Mind szép álmokat remél.
