JEL
Jel vagyok, de nem a Krisztus,
átéltem már annyi izmust,
hogy elég a semmi-sincsből
a prédikált szemetekből!
Jel vagyok a mondat ékén,
értelem a szavak végén
és hangsúly a mondandóban,
mint a must, a jó hordóban!
Csak egy piszok a sor végén,
amely súlyt ad a nagy mércén
s igazságot a valónak,
mint a mának, majd a holnap!
Jel vagyok, mely szinte semmi,
nem is kell tán rá figyelni,
ha nincs, ...értelmetlen a szó,
a jel mutatja, mi a jó!
A jel vagyok, ki létezem,
és ezt észrevétlen teszem,
de nélkülem nincsen mondat,
és nincs értelmes gondolat!
A jel vagyok, a bármilyen,
az Istenhű, és hitetlen,
a jel, mely magáért beszél,
a jel, mit nem fúj el a szél!
Alkotó rész, egy nagy rendben,
amely dolgát teszi csendben,
A mondat végén ott vagyok
s mint a szó, én is meghalok!
