Karácsony

Karácsony este van,
az ünnep nem gyújtott lángot szívemben.
Nem is ébresztett szeretetet bennem,
csak illúziót rombolt újra e fény,
és az utcákon megfagyott a remény!

Karácsony este van,
a rádió harsogja, hogy nagyon jó,
és odakinn sűrűn hull a hideg hó.
Minden megfagy és didereg a jóság,
hazudik az ember, más a valóság!

Karácsony este van,
és én látom az ingyenkonyhák gőzét,
amit a gazdagok osztanak önként.
Hamis szemükből a jóság integet,
és látom az összerabolt kincseket!

Karácsony este van,
a szeretet ünnepe a hit szerint,
felette fegyver szól, s a halál suhint.
Az örök városban katona vigyáz,
s tévében a pap békéről magyaráz!

Karácsony este van,
és a legszentebb ünnepek egyike,
de már megkopott az emberek hite.
Jézus a szegények (örök) reménye,
de sok a földön az udvar szegénye!

Karácsony este van,
és az utcákon megcsikordul a tél,
s aki alamizsnát kap örül, hogy él.
A léttel szembenézni is alig mer,
s meleg babgulyást oszt a polgármester!

Karácsony este van,
s az asztalnál ott ül, gazdag és szegény,
A hangulat csodás, mint egy képregény.
Aki rabolt, az most kegyet gyakorol
s a miértekre nincs, aki válaszol!

Karácsony este van,
s az utolsó gyertya még egyet lobban,
és sötét lesz a lélekablakokban.
Megvolt, elmúlt és jöhet a rohanás,
csak álom volt a jó, csak felvillanás!

Karácsony este van,
kezem nem imára, ökölbe torzul,
és a lelkem önmagából kifordul.
Kié ez a remény, és kié e fény,
csak egy hullócsillag Betlehem egén!