karácsonyi zúzmara!
Most fordulok hozzád gyermeki kéréssel,
de nem tudok betelni e kívánsággal,
s oly nagyon áhítom a csodaszépet,
s talán mások is,szeretnék már régen.
A természetből hulló karácsonyi édességet, mely porcukorként lepi be a világnépességet, sok helyen, és mindenféle szegleten, bearanyozza ablakot, földeket, magasodó háztetőket.
Ropog a talpad alatt, ha kell, betakar,
siklik vidáman a szánkó,
kacag megannyi gyermek dalolón.
Titkon éji lábnyom csendben egy sem marad.
Már egy ideje elkerült minket
e karácsonyi ékességű természeti szerzet, karácsony estére betölthetné e széles tájat, oly nagyra, hogy a csizma benne bokáig állhat.
Azért boldogságot adna pár pehely,
csak mindenhová apró kis kevéske,
ráhullhatnának az ölelkező kezekre,
talán abból születhetne egy hóember.
Nálatok azt mondják sok van belőle,
oda vonzák a magas, csúcsos hegyek,
a hideg tájakat nagyon kedveli,
titeket bizonyára soha nem tud elkerülni.
Mondd, hangok szárnyán zólalva
valahogyan magasságba kiáltva
tudnál e csekélységért közbenjárni?
Hangsorok tétova szánján megformálni?
A kérdés tova száll fellegekig,
s közben hegyek s egek az egyetlen születést zengik, minden világban, hol várják, áldják, ismerik, s ott is, hol a lélegzet sem kíváncsi rá, meg sem akarják hallani.
Boldog ünnep csendüljön lelkedben,
hangsorok tiszta hangja konduljon szívedben, s hallgassák azt nyitott lélek-úton fülek, s kezek, éljen jelben, népben, minden nyelvben karácsonyi örök emlékezet!
2015. december 21.
