kegyelet emlékezettel
Minden gondolatom összeszedem,
elindulok óvatos, de elszánt léptekkel,
keresem a titkos utat,
mely felfedetlen ösvényen halad.
Az órák durva homokként peregnek,
és ezt az időt önszántamból
odaadom az emlékező lelkeknek,
az én emlékezetemnek.
Szavak nélkül létem
végig járja családom eltávozottjait,
tovább libben személyes barátok emlékhagyatékain,
elhalad messzi ismerősök, ismeretlenek maradványain.
Nemcsak a lélek rezzenésein lépdelek,
hanem a szellem foghatatlan útján,
a temetőkbe is elmegyek,
hol e testek porhüvelye őriztetnek.
Jól tudom, ezt a kegyet
csak a legjobban ismertekkel gyakorolhatom,
azokkal, kiknek temetői hollétét is tudhatom,
mindenki másnak ez adományt nem adhatom.
Elfeledett köszönet, hála édesanyámnak,
olyasmikért, mit még tán ki sem mondtam,
és elengedés tanúsítás helytelen tetteiért,
hálaadás felettem gyakorolt szeretetéért.
Apámmal is örömmel megteszem ezt,
róla is bírtoklom az emlékező kegyeletet.
Sorra kerül két mamám,
kiknek emlék-hídja vezet maradványok hangján.
Előkerültek a még közeliek,
család részek, mégis ismeretlenebbek,
ám hozzám való szerepüket megvilágíthattam,
amit jót tettek, felettük köszönetet mondhattam.
Számtalan barátom következett,
egyenként névvel, személyes érzelemmel,
elengedéssel, hálával, köszönettel.
Bár sírhelyük nem ismeretes előttem maradéktalanul,
de emlékük feledhetetlen, tagadhatatlan,
és belső kimondást érdemel haladéktalanul.
Végig suhantam emlékek pillanat felvételein,
akik rövid perceket szerezhettek életemben,
de tettük örök nyomot hagyott,
és jóságos változást hozott.
A hallomás emlékeim is letettem
a kegyelet hatalmas főterén,
mit szívem diktált, örömmel megköszöntem,
amit szükséges volt, sóhajjal elengedtem.
Lelki odaadásomból mielőtt visszatértem,
imát rebegtem égi seregeknek,
hogy hálát adjak e gondolatmenethez,
amiért ezt itt és most véghez vihettem.
Így keletkezett híd minden távolságon át,
ledölt minden korlátozó akadály,
a lélek határtalansága szabadságot nyújthatott,
másféle akarat, és ármányság ellent nem tarthatott.
Emlékezzünk hát tisztelettel szeretteinkre,
haragot pedig hagyjunk mihamarább megsemmisítve,
ott ahol nem lehet ártásunkra,
és igent mondhatunk újonan érkező áldásunkra.
2014. November 1.
