kérdések, és emlékek
A sok ponthalmaz után
haladok tovább történetek útján,
s elmondom neked előbb azt,
hogyan indult e dalnok a hangok útjára.
Emlékszem a róla szóló könyvben
olvastam a kedves nagymmamáról,
ki szíve mélyén tudott unokája harcáról,
ennek jelét adta csutka hegedűvel két keze munkájából.
Később, mit olvashatunk is már az életrajzban,
énekesnek állt a Magyar rádió gyermek kórusában,
közben gyermeteg zenekar háztartási ezközökkel,
mosógépdob, s még ki tudja, mivel.
Vendéglátóként szórta hangját a világba,
gazdag Californiai hívta Amerikába,
nagy bárok, szálodák, pubok lettek neki osztályrészül,
3 hónap helyett 4 és fél évig vitte keresztül.
A honvágy őt is hívta hazájába,
ne hulljon magány, távolság családjára,
lemezzel nyílvánította magát hallgatóságának,
kis bakelit hangja csaknem összes orgánumával,
majd mind 36 hangján átível,
bohócsággal, lélekerővel, szeretet-ízzel.
Kérdésében az örök emlékeztető,
Ugye nem adod fel?
Ha elszomorodom, felcsendül hangjának ezen szava,
belém költözik lelkem gyermek mosolya.
Bohóc hangszín-pompával szól e lemezen
a Füstös éjszaka blues, derűvel, szenvedélyesen,
melyben majd mind a 36 hang,
csendül életkép, tágas dallam.
Azért még sem veszem sorra minden dalát,
hisz egy élet is kevés, míg ezt feltárhatnám,
ám elárulom legmélyebb imáját,
milliók dallam-fohászát.
Kitárt karral állt, mikor énekelte,
a szeretet ereje eggyé vált benne,
s e mély átadásban kérte:
"Nézz le rám, ó, Istenem!"
Egy közös jellemző az összes dal között,
mely mint fonál köti őket egybe,
az élet ezer színteréről vallanak,
öröm, szenvedés, szerelem, imádság, s bánat.
Arról még szót nem ejtettem,
mennyi hangja által formált felvétel maradt még rejtekben,
s lesben állva két kézzel emeljük ki őket,
mert a haszonlesők csak gyilkos méhként pénz szagra repdesnek.
Ez zenész pályájának körvonala,
mit körbefon csilingelő hangja,
s megannyi ismeretlen részlet,
mi csak halvány töredéke az egésznek.
S így e levél vége felé
égő kíváncsisággal azt kérdezem én:
Miként volt erőd a végtelen dalát létrehozni,
s a jég lehelet fedte korszakban hangban elhordozni?
Tán a válasz egyszer útolér,
addig mint a szövet sodródik tovább az egybefont levél,
betűk, ponthalmazok, gondolatok, s szív, mi életről mesél.
Isten tenyerén hordjon, az élet új csodát remél!
2015. Augusztus 3.
