Novemberi gyermek
Kék felhőbe burkolózva,
Érkezett a gyermek,
Kinek csöppnyi életéért,
Már imát rebegtek.
Ahogy feléd nyújtja kezét,
Szája sarkán nagy mosoly,
Úgy rémlik hogy ezt az arcot,
Te már láttad valahol.
Vonásában felfedezed,
Édesapád, jóanyád, ég szeméből visszanéz rád,
Valamelyik ükmamád.
Gyermeked egy darabka múlt,
És ő lesz az eljövő,
Amióta szíve dobban,
Nincsen neked más csak ő.
Az ő kényelme feladatod,
Táplálása életed,
Ha hangját hallod szíved ragyog,
Amit tudsz azt megteszed.
