Nyújtsd felém...
Nyújtsd ki felém apró kezed,
Mikor örülsz, vagy ha félsz,
Átölellek, megvédelek,
Hisz erre szavak nélkül kérsz.
Mikor bátortalan lépted,
Nyújtsd ki akkor is kezed,
Bejárunk mi ketten együtt,
Mély völgyet, magas hegyet.
Aztán mikor felnőttél,
A munka megtörte kezed,
Én akkor is hazavárlak,
Hogy lelkemhez öleljellek.
Azt csak hinni tudom én,
Hogy akkor is itt leszel,
Ha hajam már dérbe fordult,
És vigyáznod rám neked kell.
Megfogod majd ráncos kezem,
És vezetsz az utamon,
Csupán tiszta szeretetből,
És nem azért mert akarom...
