Ősszel a lélek
Ősszel a lélek,
Már kicsit félhet,
Nincsen mi fényes,
Nincsen mi szép,
Színes levélen,
Reszketeg lábbal,
Megvénült szívvel,
Zörögve lép.
Fáradtan ül le,
A megázott padra,
Fejét még fordítja,
A meleg Napba,
Hiszi hogy vár még rá,
Szép új tavasz,
Meleg nyár, család,
Mely mosolyt fakaszt.
Recsegnek, ropognak,
A levelek,
Túléli ő az őszt,
Fehér telet,
Mert ha most nehéz is,
Kicsit a lélek,
Örül még új rügynek,
Frissítő fénynek.
