Őszi csoda
Az erdőknek zöld ruhája,
Szépen-lassan megkopott,
Felettük az aranyló nap,
Már csak hűvösen ragyog.
Tarka ruhát húznak a fák,
Hogy tetszenek a szélnek,
Akik hűvös kezeikkel,
Ágaikhoz érnek.
Keringőre hívják-kérik,
Mind a száraz levelet,
Kik végső táncuk lejtik el most,
Hisz élnük tovább nem lehet.
Ruhájuk még zizzen egyet,
Míg halk zenére járják,
Minden évben a telet ők,
Szép szőnyegggel várják.
Testük ad majd menedéket,
Az összes kis bogárnak,
Kik élelmet keresgélve,
Az avarban járnak.
De ő lesz rejtek kis süninek,
Hogy télen ne fázzon,
És ha olvad majd a sok hó,
Új tavaszra várjon.
Így forog az élet körbe,
Tavaszra nyár, ősz és tél,
A természet azt sosem bánja,
Hogyha a lét véget ér.
Hisz tudja az elmúlásból,
Mindig új élet fakad,
Bármily nehéz is a sorsod,
Feladni sosem szabad.
