Pepita
Pepita a város,
Fekete vagy fehér,
Latyakkal vagy hóval,
Fedi most be a tél.
Nincsenek már színek,
Sárgák, zöldek, kékek,
Csak szomorú szürke,
Ha az égre nézek.
A kopár alvó fáknak,
Barna színű karja,
Úgy mered az égre,
Mint ha bántani akarna.
A madárka sem dalol,
Meghúzza most magát,
Félelmes egy kicsit,
Ez a téli világ.
Huhog egy nagy bagoly,
Fázik a kabátunk,
Mikor hazaérünk,
Meleggel vár házunk.
Kazánban kályhában,
Nagy láng táncol vígan,
Hálát adunk azért,
Hogy ez mindig így van.
