pont milliárdok
Szerte széjjel hevernek,
bűzös, dohos helyen senyvednek,
betűik hová foszlottak,
minden perccel egyre szétoszlanak.
Pedig valamikor nagy kötetben állottak,
magasztosan olvasóikért tornyosultak,
vagy magányosan vártak új kezekre,
kik tapadnak ezernyi szót alkotó betűikre.
Jött aztán pusztító embervihar,
mindent, sok értékes mondatot
kíméletlenül zordul elzavart,
hirtelen csak romos pont töredék maradt.
Óh, ha egyszer újra építhetnének,
akár, mint madár a fészkét,
raknák egybe létezéstek betűiteknek,
de tudom, sok részecske áldozat lett enyészetnek.
Már csak őszintén egyet kérhetek,
mely szövegek, iratok megölettek,
bármely más formában létezzenek,
s azok újra feléledjenek.
S melyek élettel bírnak,
azok ismét felfedeztessenek,
azután többé ajjas karmok közt el ne veszhessenek,
olvashassák azt hűen tisztelő, s ismerni vágyó kezek.
2015. augusztus 31.
