Sasmadár
Büszke, csodás sasmadár,
Emeljen fel szárnyad,
Oda hol már emberek nem,
Csak csillagok járnak.
Oda hol nincs tegnap, holnap,
Nem ér el a fájdalom,
Mert a lelkem pihenni vágy,
Csend kéne és nyugalom.
De mihez kezdjek magányomban,
Mondd el nekem sasmadár,
Ott ahol csak csillag ragyog,
És már ember sosem jár.
Nem hallani szavaikat,
Nem érnek el dallamok,
Nem simít a lenge szellő,
Ahol egyedül vagyok.
Vigyél vissza hát sasmadár,
A tündöklő Földre,
Hogy az öröm és a bánat,
Lelkem megöntözze.
Tőlük kapjak újra erőt,
Ha nehéz is a sorsom,
Hogy tudjam nem kell menekülnöm,
Hisz itt még van dolgom.
