Huszár Péterné Szauer Gertrúd

Szülinapra

Szombathelyen születtél,
Immár negyven éve,
Te voltál a szüleidnek,
Minden büszkesége.
Nem maradtál a családban,
Túl sokáig egyedül,
Két év múlva Melinda jött,
Végre kistestvéredül.
Óvtad őt a széltől is,
Most is nagyon szereted,
Tudja, megbízhat tebenned,
Mindent megbeszél veled...

Köszönt téged: Eszti, Móni,
A gyerekkori két barát,
Nem felejtik ők el soha,
A kalandoknak nagy sorát.
A fagyizást a nagy sétákat,
A csónakázó tó körül,
A szülinapi szép zsúrokat,
Feledni nem sikerül.
Mint a mákos szaloncukrot,
Egy régi szép karácsonyon,
Melyből bizony túl sok fogyott,
És átgázolt a gyomrokon...

Középiskolába, Szombathelyen jártál,
Ott is elég hamar, barátra találtál.
Megismerted Renit, és szívedbe zártad,
Ő lett jóban-rosszban,
A te lelki társad.
Heti szinten találkoztok,
Úgy szereted s szeret,
Kimondani nem félek én,
Mint tulajdon testvéredet...

A középsuli után,
Egy varroda várt téged,
De ott sem kellett soká,
Barátnőtlen élned.
Andi és Gyöngyi lett,
Két országos cimborád,
A kétezres év elejét,
Együtt buliztátok át...
Épp húsz éve történt,
Egy vidám születésnapon,
A banánlikör sok volt,
És biztos nagyon finom.
Hisz Gyöngyike addig-addig,
Addig kortyolgatta,
Míg az édes álom,
Csakhamar elnyomta.
Meg ott van aztán Andi,
Jogsis sztárfotója,
A dajer-hajat Jimmy,
Elfogadta volna...

Majd ismét fordult a világ,
És egy újabb jó melóhelyen,
Ismerhetted meg Gyulát,
Rádtalált a szerelem.
Boldogságban éltek,
Hosszú évek óta,
Két kis fiúcskát is,
Hozott már a gólya.
Marci most már sulis,
Barni ovis legény,
De van még itt két lurkó,
Ki szívedbe befér.
A keresztfiad Martin,
És kishúga Lilien,
Közétek, ha szeretni kell,
Nem állhat már senki sem...
Édesanyád boldog szívvel,
Vár titeket mind haza,
Ha az unokákra tekint,
Mindig büszke mosolya.
Édesapád már csak fentről,
Köszönthet fel téged,
Emléke a szívedben él,
Ma ő is a vendéged...
Most téged köszönt szeretettel,
A család és sok jó barát,
Szülinapod alkalmából,
Bulizd át az éjszakát...