Térdepelve
Térdepeltem ingoványban,
Barátom csak terád vártam,
Megfoghassam erős kezed,
Felrepüljek onnan veled.
De nem jöttél bár én hívtalak,
Körbezártak sötét falak,
Vágytam tiszta szép fényedre,
Ott a mélyben térdepelve.
Majd a lelkem kapott erőt,
Milyet még nem ezek előtt,
Magából nyert új csillogást,
Ha már nem segít senki más.
Feláltam és most itt vagyok,
Felettem a napfény ragyog,
Tiszta szívvel büszkén élek,
Nem szégyenlem hogyha félek.
Hisz egyedül megoldhatom,
Minden bajom és bánatom,
Lesz már társam aki segít,
Tündököl a fény majd megint.
