Amit a gyerek elvár
Mikor még kisbaba vagyok,
aranyosan fekszem,
félév után már haladok,
mászóbaba lettem.
Szoptass sokat, szeress nagyon,
hisz nem rég érkeztem,
simogass, mert néha hagyom,
ölbe vehetsz engem.
Bölcsiben már minden más lesz,
sok gyerek vesz körül,
Anyakézből néni átvesz,
sírok, majd megőrül.
Legyél hozzám türelemmel,
mert még baba vagyok,
dolgozhatsz, de féltő szemmel,
nézz rám, puszit adok.
Óvodában hároméves
kortól aztán már csak
kis akaratom vezérel,
nem lesz semmi látszat.
Ha a boltban földhöz csapom
kicsi testem sírva,
elcsattan az első pofon,
ha idegzeted bírja...
Négy-öt éves koromra már
szépen is beszélek,
barátaim is lesznek ám,
nekik is mesélek.
Családomban jó lenne, ha
nagy nyugalom lenne,
Játsszál velem mindig anya,
minden áldott este.
Aztán majd az iskolában,
túl sokat tanulok,
reggel minden nap korán van,
olyan kicsi vagyok.
Ülj le mellém, ha olvasok,
segíts a matekban!
Ez már nekem megint túl sok,
sírdogálok halkan.
Évek telnek nagyobb leszek,
tíz tizenkét éves,
Testem nyurga, sokat eszem,
főzni legyél képes.
Ám az iskolába reggel,
nem jöhetsz el velem,
mert az milyen ciki lenne...
meg ne fogd a kezem!
Majd szépen a kamaszkorral,
eljön a szerelem,
sok kalanddal, nagy mámorral,
szerelmemet lesem.
Meddig tarthat? Még nem tudom,
De ha majd csalódok,
Nálad sírok, nyújtsd a kezed,
az anyaszív feloldoz.
Így múlik el a gyermekkor,
máris felnőtt lettem,
visszagondolok, majd olykor,
mit és hogyan tettem.
És ha majd a nagyvilágban
megtalálom helyem,
akkor érezd, jól csináltad,
együtt örülj velem...
