Az anya és a gyermek
Én kedves anyukám, maradj mindig velem,
Te vagy ki először érezted életem!
Gyermekem, gyermekem mindig veled vagyok,
úgy vigyázok reád, ahogy a csillagok
Anya, ha felnövök akkor is így féltesz?
Simogatsz, átölelsz és mindig megértesz?
Hát persze, hogy így lesz, hisz te vagy minden álmom,
mi lüktet a szívben, s fáj a léthatáron...
Anya, ha rossz leszek, nem olyan mint vártad,
szíved nyílt lesz felém, befogad a házad?
Bármit teszel egykor, hozzám visszatérhetsz,
csöndes földi szókkal tőlem mindent kérhetsz
Anya, ha boldogság kísér el az úton,
velem együtt örülsz, s megnyugszol majd tudom.
Ha te boldog leszel én is azzá válok,
táncolnak köröttünk apró földi lángok
Anya, ha egyszer majd öreg, s beteg leszel,
én leszek, ki végül megfogja a kezed.
Az a kézfogás lesz végső földi álmom,
mi üdvözülést hoz majd a másvilágon
Jaj, drága anyukám maradj mindig velem,
érzed, hogy a tiéd gyermeki életem?
Enyém marad mindig és ez a szeretet,
kötelékben tartva, bennünk foglal helyet
