Egy nap
Reggel van és futunk
megyünk iskolába,
mindig egy az utunk,
Ajtónk már kitárva.
pedig alig nézünk,
egymásra nevetve,
és ritkán kérdezzük,
Mihez volna kedved?
Mindenki elmegy hát,
a saját dolgára,
gyereknek tanulás,
lesz majd a hasznára.
Ám mikor hazaér,
lelke a tiéd lesz,
bármit mi belefér,
nagy gyorsan eléd tesz,
Elmondja milyen volt,
suliban az élet,
Te meg csak hallgatod,
s füzetét megnézed
Aztán jő az este,
álomszárnyon halkan,
kezdődik a mese,
gyerek mozdulatlan,
El is alszik hamar,
olyan fáradt szegény,
kezed még betakar,
s eloltódik a fény...
