Hanyag anyák
Mackóruhában futnak a térre,
hajuk rendetlen, zsírtócsában áll,
Valóság, hogy nem veszik észre,
lelkük tényleg megváltásra vár.
Kevés az idő, túl sok a munka,
több gyerek is sír, mind kesereg,
Így futnak együtt a telepi útra,
gyermekeik mint kis verebek.
Ázott a szárnyuk, nem ők akarták,
anyai szóban zeng a harag,
futnak és egymást átkarolják,
s hozzájuk csak a fuvallat tapad.
Pedig nem így képzelte ő régen,
az anya ki most csak szitkokat kiált,
gyermekeit látta szerelme szemében,
kivel most halmoz százezer hibát.
