Úton a tél...
Fenn a hegyen a bokrokat,
Bizony csípi már a dér,
Az ősz helyét lassan-lassan,
Átveszi a hideg tél.
A kopár fák mezítelen,
Mély szép álmot alszanak,
Águk hegyén fütyülnek még,
Az itt maradt madarak.
De már ők is keresgélve,
Magvak után járnak,
Az emberekhez, etetőkhöz,
Mind közelebb szállnak.
Segítsünk hát rajtuk mi is,
Ha itt lesz a fagyos tél,
Hisz a jeges alvó erdőn,
Minden apró élet fél.
