Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Szántó György


 

Bemutatkozás

 

1893. június 7-én született Vágújfalun. Az elemi és
középiskolát Lugoson végezte. Budapesten a Műegyetem
Építészmérnöki Karán folytatta tanulmányait a háború
félbeszakította.
A fronton sebesülés következtében jobb szemére megvakult.
A háború után festészettel foglalkozott.
1920-tól a kolozsvári Román Opera jelmez- és
díszlettervezője volt. 1924-ben Bécsbe ment gyógykezelésre,
de bal szemének látását is elvesztette. Ezután Aradra
költözött.
A II. világháború alatt egy ideig Budapesten lakott, ahová 1947-ben
végleg áttelepült. Ezután is folytatta írói tevékenységét.
Irodalmi munkásságáért 1959-ben József Attila-díjat kapott.
Verseket, novellákat, de főként történelmi és ifjúsági regényeket írt.
Főbb művei:
Sebastiánus útja elvégeztetett (regény, 1924),
Schumannal a karneválban (verseskötet, 1925),
A kék lovas (novelláskötet, 1925),
mindhárom mű Aradon jelent meg.
Bábel tornya című regényét Brassóban adták ki 1926-ban.
Következő művei Kolozsváron jelentek meg:
Mata-Hari (1927),
A földgömb (1929),
A bölcső (regény Kőrösi Csoma Sándorról, 1929),
Stradivari (1933),
Aranyágacska (1935),
Fekete éveim (önéletrajzi regény, 1935).
Sátoros király című történelmi drámáját a Nemzeti Színház mutatta
be Budapesten 1936-ban.
Következő írásai már Budapesten jelentek meg:
A boszorkány (1950),
Esze Tamás talpasai (1951),
Majtény után (1953),
A kastély (1955),
Csőd (1955),
Mozart kutyája (1956).

 

Művek

 

A boszorkány (regény)

A földgömb (regény)

A három vaskorona (népmondák)

Aranyágacska (regény)

AZ ALAPIAK KINCSE (regény)

STRADIVARI (regény)

WEIMARI ÁRNYJÁTÉK - A BESZÉLŐ FESTMÉNY (regény)

 

doboz alja
oldal alja